Az úgy történt, hogy jó szokásunkhoz híven jó előre meg akartuk venni a jegyeket az előadásra... mondjuk úgy egy órával előtte. Na a pénztáros hölgy nagyon kedvesen el is magyarázta, hogy ő megérti, hogy én egy modern balettet akarok ma este megnézni, de a legnagyobb jóindulattal sem tudja rávenni a társulatot, hogy két nappal korábban táncoljanak kizárólag az én kedvemért. Na így kész helyzet elé lettünk állitva. Vagy megnézünk egy -valóban aznap este futó- Haydn operát, vagy elmegyünk a Heartbreakers-be bulizni. Köpjetek le, de mi az opera mellett döntöttünk...
Aztán nem is bántuk meg. Akkora jó volt az opera, hogy megkockáztatom, életem legjobb kultúrélményei közé tartozik (Bár még zöldfülű tacskónak számítok, igaz Mira?). A zenéről nem mondok semmit, aki ismeri Haydn muzsikáját az tudja, hogy ezzel nehez befúródni. Az énekesek szerény megítélésem szerint izom jók voltak. A díszlet és a jelmez egy kicsit bátor volt, de láttam már durvábbat művelni egy Molier darabbal. De az fix, hogy elég jól harmonizál az operával még akkor is, ha ezen opera esetében egy 217 éves matuzsálemről van szó.
Ami viszont mindenképp említésre méltó, az a rendezés. Sírtunk a röhögéstől amikor ez egyik jelenetnél a szereplő elkezdte utánozni a hegedűsöket és a karmester fogva a poént dirigált neki is. A hegedűs kifigurázása után a karmestert pécézte ki a srác, elkezdett dirigálni a zenekarnak erre a karmester -fog a fene gályázni, ha más megcsinálja- lazán kikönyökölt a korlátra es pihizett egy kicsit. A jelenet után a színről leigyekvő énekes gratulációként azért adott egy ötöst az "első" nagybőgősnek. Egyszóval a zenekar szerves része volt a darabnak.
Azon egy kicsit elámultunk amikor a karmester lenyomott egy hegedűszólót, de akkor már a döbbenettől kidudorodott a D betű a homlokunkról amikor egy bunyós jelenetnél a karmester felugrott a színpadra egy laza csörtére és szétcsapott a rosszak között -persze az első hegedűs ez idő alatt azért valahogy elnavigálta a bandát- majd a harc végeztével viszaugrott a helyére -az piszok ziher, hogy bemarkolta a színészeknek járó gázsit is- de azért büszkén közölte, hogy ők győztek.
Vagyis nem volt semmi az opera, vastaps, virágok, ünneplés, ahogy az egy jól sikerült premier után szokott lenni. Ja tényleg mert amilyen mákunk volt egy premierre estünk be, ráadásul már csak az első sorba volt jegy -de szar nekünk mi?-, talán ezért is lettek ilyen jók Czaby képei.
A grandiózus élmény után még egy gratulációra is jók voltunk a maistrónál és szépen hazamentünk... volna, ha nem ültünk volna le iziben megcsinálni a fotóalbumot és még most is ezt a szöveget gépelem úgy negyed 3-kor egészen addig ameddig ki nem dől...
