Megittunk egy-két pohár málnaszörpöt, megcsodáltuk egymást, milyen szépen fejlődünk, elmeséltük úti élményeinket, a többire már nem is emlékszem.
Úgy tűnik, Tamás továbbra sem bírja, ha a hasát birizgálják. Sőt azt sem, ha emlegetik. Mármint a hasát.
Aztán csak megbékéltünk valahogy, megittunk talán még egy korsó sört, Szamcsi csak fogja a fejét, gyűlik a társaság, Robi csak mosolyog, a hölgyekről ne is beszéljünk. Az utolsó két kép reggel, fáradtan, Tiszaújvárosban.
