Czaby fotóalbuma

1999. június 5.

Marhapörkölt

Most mit írjak? Megint volt egy buli, megint marha finomat ettünk (fordítva). Inkább ideírok valami szépet. Ajánlom Viktóriának és mindenki másnak.

What am I supposed to write? We again had a party, the marhapörkölt (Finnish would call it Gulash, but that is different) was great. I'll present here something nice to read. Dedicated to Viktoria and all the others.

Cilla
(akit igazában Cecíliának hívnak)
néha olyan gügye.
Néha helyes,
néha egész jól ki lehet vele jönni.
Néha,
néha kis dedós hozzám képest.

"Mit gondolsz rólam?"
Kérdeztem egyszer Cillát.
Tudjátok, mit felelt?

Ezt:
"Néha olyan gügye vagy.
Néha helyes.
Néha egész jól ki lehet veled jönni.
És néha...
... néha kis dedós vagy hozzám
képest!"

(Siv Widerberg: CILLA ÉS ÉN)

Mikor usziból jövet
sorbaálltunk a buszmegállónál,
Johan végigfutott mellettünk,
és minden lányra ráhúzott
a nedves fürdőnacijával.
Mindegyikre, csak rám nem.
Monika azt mondta, biztos komál
engem.
Nem tudom...
Hátha csak kifelejtett?

(Ingrid Sjöstrand: MIKOR USZIBÓL JÖVET)

Ha volna apukám,
ő lenne a legerősebb.
Kocsival járna,
és a kocsiajtó hangosan becsapódna,
mikor hazajön.
Pipázna,
és benzinszaga volna,
és minden este hancúrozna velem.
Aztán újságot olvasna,
vagy kiabálna velem: Mi lesz így
belőled, te kölyök?
Volna egy hatalmas télikabátja,
és abban elbújnék előle.
Ha volna apukám.

(Ingrid Sjöstrand: HA VOLNA APUKÁM)

A tanító néni azt mondja,
hogy káromkodni csúnya dolog.
De a papám gyakran mondja
hogy Frászt meg A Keserves
Szentségit,
és mama mondja, hogy Egy Nyavalyát,
és a nagypapa, hogy A Rosseb Belé
százszor is egy nap.
Egyébként láttam,
hogy a tanító néni karamellát eszik,
pedig mindig arról beszél,
hogy az édesség tönkreteszi a fogat,
és hogy a gyümölcs sokkal
egészségesebb.

(Siv Widerberg: A TANÍTÓ NÉNI AZT MONDJA)

Many Voices Speak.
Yours is like water.
Yours is like rain,
when it falls through the night.
Murmuring deeply,
sinking tentatively,
slow, hesitant,
painfully alive.

Rippling like shallows
behind all sounds,
trickling and dripping
against my skin,
shrouding softly,
closing me in,
filling my ears
with whispering memories.

I want to sit quietly
where I cannot disturb you.
I want to live and dwell
where I can hear you.
Many voices speak.
Through them all
I hear only yours
falling as a night rain.

(Karin Boye: Many voices speak)

I have a very small window
And yet it shows me the world
Thousands of people are crowding outside it
And I can see their tracks.
Some of them are dressed in colorful clothes
Some are very fuzzy
Some of them cry out loudly
Some say nothing
Some of them show their faces
Some just try to hide behind animated pictures
I try to figure them out
Try to see who they are
Try to learn about their minds
But I will never know for sure
Those who say they are my friends
Are they?
Those who say they like me
Do they?
If I think I like them
Is it really them?
Or is it just my own inner likeness I find?
Is it perhaps just myself in the reflection of the glass?
We sometimes talk about this and that
Say hello, and how are you?
Talk about weather and work
About love, marriage and divorce
Say see ya! and good-bye!
Then I close my window
Let it rest black through the night while I sleep
Let it reflect the daylight while I work
It's a wonderful window
With promises and opportunities
And this I know for sure
I'll be looking out through it again, and again, and again.

(Eveninglight: My window)

Svéd gyermekversek a MEK-ből.

The poems are from Swedish authors.

Czaby