Czaby fotóalbuma

1999. október 3.

Oktoberfest

Kiköveteltem egy hét szabadságot, haza kell menni. A gépen kaptunk hihetetlen mennyiségű extra pezsgőt, mert minket szeretnek, meg jött egy fickó "hm, igen, ti OTT dolgoztok?" és bemondta, hogy hol, nem tudom honnét látszik rólunk, tán a homlokunkra van írva vagy csak mi röhögtünk egyedül a gép hátuljában. Örültünk neki, azt mondja, Mo-ról Finnországba szállít magyar borokat meg zöldséget. Ez kell nekünk, mondtam neki, hogy Túró Rudit meg Borsodit is hozzon.
Bp szép, nagyon szép, aludni nem bírtam, illetve csak egy kicsit, talán jobb lett volna inkább rendesen aludni, mindegy. Teljetyen mintetty. Tupakointi kielletty.
Igen igen nagyon nehezen voltam mégiscsak hajlandó felkelni és kimenni a Keletibe, venni jegyet, hajnali 6 órakor egy hét nem alvás után.

Aztán 8 óra csendes nyugodt szunyókálás. Eltekintve két felzaklató mozzanattól: néhány nagymellű amerikai útitárs, akik szépen beszélnek angolul, valamint az osztrák határőr, aki kedves, mosolygós 20 év körüli lányka, utána órákig nem bírtam aludni.

Itt van a sör, itt van újra, legalábbis elvben. A gyakorlatban borzasztó lehangoló volt 3 óra küzdés után azt mondani Attilának a telefonba, hogy még mindig nem bírtunk sörhöz jutni, akkora tömeg és sorok állnak. Már épp kezdtem elszontyolodni, de nem adjuk fel soha, hosszú küzdelmek és birka kitartás után végre le tudtunk ülni.

Mert itt ez a kulcs a pincérnők szívéhez. Ha ülsz, kapsz, ha nem ülsz, nem habsz. Na jó, akkor igyunk, csupán három korsóval. Akkor még nem sejtettem, hogy ez a német korsó alattomos. Literes, ami ugyan látszik rajta, de mégis más érzés, mintha hat korsót mondtam volna. A sör pedig a Fest-en 6%-os, ez megitcsak utólag dereng, hogy cseppet erős alkoholíze van.

A továbbiakra nem emlékszem.

Másnap. Reggel a fejem fájt, hogy mást ne mondjak. Fis leejtette a telefonját a második emeletről, utána reménykedően párás szemekkel kérdezte, mi van alul? Macskakő. A kijelző széttört, a telefon működik tovább. Boldogság.
Állatkert emberekkel.

Röptetés részletes magyarázattal, kár, hogy nem tudok németül. Madarak, sitting bull, majmok, denevérek, macskák, mások, egyebek, emberek.

Őőőőőő hazafelé határtalanul kedves házigazdáinkhoz. Eső esik, nem baj. Van objektívtörlő. Ha kisüt a Nap, eljövök és lefényképezem a várost is.
Új szerelmem. Szőke, kék szemű, szintaktikusan helyesen beszél magyarul, okos, kedves és két éves. Rajzolni is tud, de legjobban apával szeret játszani.

Itt vannak NAGY képek is.

Ha már esik az eső, az azért jó, mert akkor utolsó este sorbanállás nélkül bejuthatunk egy sörsátorba. Ottan pedig nagy vigadalom zajlik, olasz barátainknak üdvözlet.

Czaby