Czaby fotóalbuma

Péntek este moziban voltunk, a film címe: Go. Közben majdnem kimentem párszor, de azért nem olyan rossz, sőt jó.

Itten szivárvány feszül, meg útközben híd a sok tavak felett.

Aztán azért is mentünk, hogy sok sok színes fotót csináljunk, hát erre teleszóródott az ég felhőkkel, az ejtőernyősök biztos anyáznának, mi azért kitartóan lövöldöztünk, aztán nem is lett olyan rossz.

A régi szocilista útikönyv szerint Tampere a finn munkásmozgalom fellegvára. Nem tudom, ma ezzel mi a helyzet, gyárak viszont vannak és nekem tetszenek, de hát én Miskolcon nőttem fel, ehhez mérten perverz az izlésem.

Sascsipájú éles szemmel észleltünk egy templomot is, jöttek kifele a hívek, itt még öltöny nyakkendő dukál a Jóistennek. Igaz, ezek kicsit más templomok, mint nálunk.

Van itt egy csávó is, aki felfelé tartja a kardját, ő nem tudom ki vagy mit szimbolizál, de jó elhelyezése ingerli a mutatóujjat (azt, amelyik a fényképezőgépen van).

Néha kisütött a Nap pár másodpercre, ezen természeti csodát általában újabb szobor és/vagy forgó gömb fotózásával jutalmaztuk. Nem győztem kicenzúrázni innen, hogy ne legyek már olyan egyhangú, mint Helsinkiben a hóesés anyák napján. Mondhattam volna azt is, hogy ..mint alkoholnak a finn gyomor, de most miért bántsam őket, biztos nem mind olyan. Aztán meg mink sem tudom hogy különbek vagyunk-e. Nálunk is szokott esni a hó.

Bemutatatom útitársamat: Csocsónak hívják, és sok dologban igen hasonlatos hozzám. Amiben nem, arra meg a nagy arcom azt mondatja velem, hogy jobb is így.

Csocsó! Lehet, hogy meglesz a tervezett létszám a következő autóstúrához :-)

Asszem kicsit elkalandoztam. Hol is jártam? Történelem, ja igen, áldott történelemtanáromnak sosem fogom megbocsátani a gyomorbajomat, de azért szorgalmasan kúrálom magam, sörrel, ha mással nem is. Staropramen például egy nemes Cseh nedű, itt csapolva is mérik egy olyan helyen, ahol a pincében szívmelengetően magyaros sarkot rendeztek be, ahol csikós juhászon és birkapörköltön kívül minden olyan megtalálható, ami tényleg jó a magyar szuvenírkultusz elmúlt évtizedeiből. (Már amennyire a szakbarbár fejemmel meg tudom itélni.)

Ajánlom a félig leivott korsó képét Wágner úrnak, nem az ex hardver-előadómnak, hanem a másiknak, akit még sose láttam, legfeljebb képen, meg az írásain, hukk, keresztül.

Jelen esetben azt bírtam kivenni, hogy sok piros szín volt a zászlókon, közepesen hangosan skandáltak valamit, a tömeg mérete valamivel nagyobbnak tűnt, mint egy átlagos MIÉP tüntetésen, és ha jól emlékszem az egyik táblán egy NO NATO feliratot is felfedezni véltem. Hogy mi is volt az igazi célja és lényege ennek a felvonulásnak, azt nem tudom, de biztos bemondta a tévé.

Van itt egy piros autó, teljesen megdobogtatta a szívemet. Van nagyon régről egy kis piros autóm otthon, pont így néz ki, csak piciben. Itt meg csak úgy leparkolt a hátam mögé, míg a vizet néztük. Szépséges.

Memphis mint tudjuk itt is van, finom a kávéjuk, csinos a bárpult mögötti fal, hogy mást ne mondjak.

Az utolsó éjszakai képen a "belváros" egyik színes üvegtáblája. Hajnal felé meleg kebab, aztán alvás.

Azért hogy az illúzió teljes legyen, kiraktak egy számítógépet is, ha valaki _tényleg_ virtuális halakra vágyik, ám legyen neki jó. Láttam, hogy az utánunk érkező család tízévesforma fiúcskája kapásból letelepedett a gép elé, nemigazán érdeklődött a vacak élő halak iránt.

Láttunk horgászhely jelző közlekedési táblát, meg persze állandóan a rénszarvasveszélyre figyelmeztető mackósajtokat. A rénszarvas olyasmi lehet, mint a medve Erdélyben: állandóan riogatják vele a jámbor utazót, de igazából csak állatkertben találkozni vele.

(Aki már látott medvét erdőben, annak minden tiszteletem, és az biztos lehet benne, hogy léteznek szabadon élő rénszarvasok is. Tényleg, miért is ne?)